Lassan 6 éve, 33 évesen kezdődött a harcom magammal és az orvosokkal és azt hittem, már vége. De mostanában nem vagyok jól és kiderült, hogy van egy orvos, aki teljesen máshogy gondolkozik és esetleg tudja minden problémámra a megoldást. De hogyan történhetett mindez? Elmondom!

2013. októberét írtunk, mikor a jobb kezem elkezdett fájni. Már november közepe volt, mikor kiderült, hogy vena subclavia-ban mélyvénás trombózisom van a jobb vállamban. Azt csak következő áprilisában tudtam meg, hogy közel a szegycsonthoz, vagy inkább a tüdő-szív elágazáshoz. Jellemző! S ezzel az állapottal közölték az orvosok, hogy nem kell feküdnöm, sétálhatok…

Már 2014 márciusa volt, mikor elkezdték a nyaki borda műtétemhez a vizsgálatokat és április elsején meg is műtöttek, sikeresen. Még pár hét és kimondták az orvosok, hogy a trombózis eltűnt, hazamehetek és semmit nem kell szednem. Örültem, nagyon is. A műtét sikerült, kicsit nehezen, de mérséklődött a karomban a fájdalom, reagált az akaratomnak megfelelően és a kórházi gyógytornász is elégedett volt velem.
A 6 hetes kontrollon egyetlen egy probléma volt, a felszedett közel 10 kiló.

Pár hét múlva újabb erős fájdalommal rohantam orvoshoz, vizsgálatok negatívak, még gyógyulási szakasz, de ne féljek, nincs hajlam sehol és minden rendben van.
Még pár hét és nyár közepén kiderült, hogy a gerincem jobb oldalán érzéketlenek az idegek, 2-3 hónap múlva jött rendbe..

Már 2015-öt írunk, mikor eljutottam egy bőrgyógyászhoz, aki nyirokspecialista is és kiderült, hogy bármikor visszatérhet a trombózis a jobb karomba-vállamba és bizony sérültek az erek és a nyirokrendszer is. Ennyit a “nincs hajlam”-ról. Az orvos közölte: “Tudni fogja, ha visszatér!”
2016-ban nyaki gerincsérvet állapítottak meg, gyógytorna, masszázs, s a műtött oldalam még mindig extra gyenge, alig bír fél kilót!
A továbbiakban fegyencedzés, memóriapárna és a szervezetem öngyógyító képessége és erős figyelem hatására úgy tűnt, hogy helyrejött a vállam, és a karom is, melynek a teherbírása már megegyezik a másik oldallal. S mint a filmekben, ezek után jön a feketeleves!

2019 nyarát írjunk és június végén kezdődött minden. Azt vettem észre, hogy nem bírom a meleget, gyenge, fáradékony vagyok, de nincsenek fájdalmaim. Ahelyett, hogy megszűnt volna a női napok után, folytatódott, sőt rosszabbodott.

Vérnyomásproblémák, szédelgés, egyensúlyzavar, alhasi és hastájéki görcsök. Nem akar javulni, kezdem érezni, hogy gáz van. De ezek után kihez forduljak? TT-vel beszéltem, mondja, hogy ő bizony időnként nyirokmasszázst csempész a masszírozásomba, ezért javult a jobb karom állapota és emiatt nem jelez a jobb oldalam. Viszont az már neki sem tetszik, hogy mozgás helyett is pihennem kell.

Gondolkozunk: múltzárás, hetek óta csak a Vaterára töltögetek és minden nap elmondom, hogy utálom. A mozgásokról már le vagyok tiltva, nem enged edzeni. Minden nap több órát pihenek. Biztos van lelki oka is, de ez akkor sem stimmel. Már aggódik és én sem vagyok nyugodt.

Pár napja aztán esti séta végén nem enged második kört, nem értem, jól vagyok. Volt egy kis szédelgés, de nem vészes. A válasz: “Nem bírlak tovább tartani!” Nem éreztem, hogy azért tudok sétálni, mert segít. Mindketten tudtuk, hogy segítség kell! De ő is beteg, műtötték, pihennie kell sokat, egyedül, orvosi utasítás.
Pár óra múlva muszáj őt elérnem: “Kitől kérhetünk segítséget, valami nagyon nagy baj lehet!” Nem sokkal később jelzi, van megoldás: beszélt az orvosával, aki műtötte, mert ő belgyógyász is, nem csak sebész.
Azóta több üzenetváltás is történt az orvossal, akivel találkoznom még nem sikerült, de mindenképp muszáj lesz. Mint általában TT orvosai, ő is egy nem köztudott, ajánlásos magánklinika alapító-főorvosa (fogalmam sincs, hogyan, de TT gyerekkora óta vonzza az ilyen orvosokat…), aki bár máshol is dolgozik, de nem lehet kezelőorvos. Csak úgy lehet bejutni hozzá, ha olyan kísér el, akit kezel. Nos TT közben visszakerült a klinikájára, így nekem várnom kell még.

S most jön a lényeg, amiért az egész “regény” íródik:
A doki látatlan (előzmények és tünetek alapján adott) elsődleges szakvéleménye a következő:

“A 2013-as trombózis következtében egész szervezetre kiterjedő keringési probléma állhat fenn, mely kiterjedhet az agyi erekre is. Elképzelhető lerakódás az érfalakon is. A 2014-es nyaki borda műtét – mely nagy műtéti területen történt, ahol sok ideg van – következtében gyanítható a jelenleg már csak kisebb mértékben fennálló idegkárosodás, mely kihathatott a háti-válli és nyaki ízületekre is. A vizsgálattal bizonyított nyaki gerincsérv és a nem bizonyított, de gyaníthatóan fennálló deréktájéki gerincsérv ennek lehet a következménye.
Összességében az egész szervezetet és a teljes értékű életet veszélyeztető egészségromlásról beszélhetünk, melynek kiindulópontja a 2013-14-es állapot és műtét.”

Mindezt 5 és fél évvel a trombózis kialakulását és a bő 5 évvel a műtétet követően… Ilyenkor kérdezem én, hogy ehhez miért kell egy nagy tudású, magánpraxissal rendelkező professzorral felvenni a kapcsolatot?! Sírva fakadtam, hogy végre valaki kimondja, hogy az egész keringésemet érinti, nem csak a jobb vállam és karom keringését.
Átmeneti kezelésként egy régebben szedett növényi gyógyszert kapok kis adagban, napi legalább fél óra mozgással és rosszullét esetén azonnali pihenéssel, a legtöbb stresszfaktor kiiktatása mellett.

Sőt a Doki jelenleg azt is közölte, hogy ez az állapotom és egy tervezett terhesség kizárja egymást, ami azt jelenti, hogy megint ott tartok, ahol 2014 januárjában. Fel kell készülnöm arra, hogy ha rendbe is tudnak hozni, akkor sem biztos, hogy vállalhatok gyereket.

Egyértelmű, hogy az új célom, hogy mielőbb visszatérjek olyan tevékenységhez, amit szeretek és hogy mielőbb eljussak a Dokihoz, hogy ki tudjon normálisan vizsgálni és segíthessen rajtam a csapatával együtt.
Illetve az is, hogy csak a vészhelyzeti terv szerint megyek más orvoshoz s remélem erre nem lesz szükség.

Ha pedig eljutok a Dokihoz, onnantól senki máshoz nem fogok járni, csak akit ő ajánl, kerül amibe kerül!